Miután van időpont,  és helyszín,  jön a vendéglista összeállítása.

Tapasztalatunk szerint nincs olyan örömanya, aki ebbe ne akarna beleszólni,azzal, hogy ezt, és ezt, a rokont muszáj meghívni. Pedig nem kell, hiszen ez a ti bulitok. Az évente látott harmad, negyed unokatestvért felesleges elhívni a lagziba, miközben szívetek szerint a baráti társaságotokból, vagy akár a unkahelyi kollégákból, régi iskolatársakból többeket szeretnétek vendégül látni.

Ráadásul a tapasztalat is azt mutatja, jobb az a lagzi, ahol bőven vannak a közös barátokból.

Gondoljatok csak bele: A távolabbi rokonok, mind a menyasszonyé, mind a vőlegényé a lagziban találkoznak először. Ilyenkor mindenki feszélyezve érzi magát, nehezebben oldódik fel. Persze senki sem akarja lejáratni magát a másik rokonsága előtt. Legtöbbször a két család rokonai nem is nagyon érintkeznek egymással. Egyik csoport a terem jobb, a másik a bal oldalán ül, középen optimális esetben meg a barátok képezik a védőhálót közöttük.

Sokszor hallottuk, hogy a pár a lagzi előtt mesél, hogy a rokonságában, ilyen, meg olyan bulizósak vannak. Aztán a lagziban, mintha elvágták volna. Nyoma sincs a féktelen tivornyának, ami az előbb felsoroltak miatt érthető is. Persze hajnalra, a maligánfokok emelkedése után már tapasztalunk némi enyhülést, ám akkor, amikor a hangulat megalapozása múlna rajtuk, csendben ülnek, vagy elhúznak bagózni.

Ilyenkor jönnek a barátok, akiknek a rokonokhoz nincs közük, feltehetőleg sosem találkoznak a buli után. Őket kevésbé feszélyezi a sok idegen, hamarabb oldódnak. Ők tényleg miattatok vannak. Csak Titeket ismernek, így nem hagynak magatokra Bennetek.

Ha megtehetitek, minél több nem rokont hívjatok meg a lagziba is. Tudjátok az ősi mondást:

AZ EMBER A BARÁTAIT MAGA VÁLASZTJA, A ROKONOKAT KÉSZEN KAPJA